A filmkedvelők számára valószínűleg nem ismeretlen Anthony Shaffer Mesterdetektív című színdarabjának története, amiből két film is készült. A Londonban bemutatott sikeres színpadi műből először 1972-ben mutattak be filmet Joseph L. Mankiewicz rendezésében. Másodszorra Harold Pinter irodalmi Nobel-díjas író használta fel az eredeti mű alaptörténetét, de egy-két cselekményszálon kívül tulajdonképpen teljesen elrugaszkodott az eredeti dráma szövegétől és egy merőben új értelmezésben dolgozta át azt, amelyet Kenneth Branagh rendezésében láthattak a nézők. A két film érdekessége, hogy az 1972-es verzióban Milo karakterét alakító Michael Caine a 2007-ben bemutatott filmben szintén szerepel, de ezúttal a történet másik szereplőjét, Andrew Wyke-ot alakítja, amit az első verzióban még Sir Laurence Olivier játszott.  A második filmben Milo karakterét Jude Law formálja meg. A magyarországi színházak műsorpalettáján is többször felbukkant már ez a krimiszerű izgalmas történetet hol Ördöglakat, hol Mesterdetektív címen. Hogy egy párat ebből megemlítsek; bemutatta a Madách Színház Mensáros László és Márkus László főszereplésével, majd 2011-ben a Thália Színházzal közösen Gálvölgyi Jánossal és Nagy Sándorral. A Merlin Színház Jordán Tamás és Mácsai Pál párossal 2000-ben mutatta be, majd 2013-ban Jordán Tamás a Szombathelyi Weöres Sándor Színházban újra visszatért Andrew Wyke szerepébe Kálmánchelyi Zoltán partnereként.

A történet mai napig aktuális, izgalmas, elgondolkodtató és tanulságos. Milo Tindle ( Szabó Zoltán ) szabadon fuldokló színész személyesen felkeresi luxus villájában élettársa volt férjét Andrew Wyke-ot ( Zrínyi Gál Vince ), a híres, sikeres és multimilliomos krimi írót, hogy megkérje jogilag is váljon szét a feleségétől, írja alá a válási papírokat, mert most már szeretné ő feleségül venni. Andrew alkut ajánl Milonak, amivel kezdetét veszi a két férfi közti párharcnak, amiben mindkét fél a saját érdekeit szeretné érvényre juttatni. A kettejük közti játszma akárcsak egy boksz mérkőzés zajlik a nézők által lelátókon körül ült teljesen üres térben. De ez elsősorban nem fizikális párbaj, hanem egy páratlan szellemi, intellektuális mérkőzés a két ember között. Alapvető emberi tulajdonságok, erköcsi kérdések, lélektani, emberismereti, érzelmi és pszichológiai kérdések kerülnek megmérettetésre. Az előadás számos dramaturgiai fordulata bravúrossá teszi a történetet, amiben a két férfi harca a nő miatt -akit nem látunk az előadásban, csupán a beszélgetésekből ismerünk meg- a cselekmény sűrűsödésével átcsap hol thrillerré, hol krimivé, hol bűnügyi filmekbe illő valósággá. A váratlan fordulatok, és meglepő dramaturgia miatt, mi nézők is a játék részeseivé válunk, hisz a szereplők nem csak egymást, de minket is félrevezetnek. A szereplők és a tér általunk, nézők által körbefont bezártsága még inkább nem engedi ki a ringből a két párbajozót. Gladiátor harc, ahol addig kell folynia a játéknak, amíg az egyik fél a földön marad.

Az eddigi előadások gazdag díszlet-kellék-jelmez apparátusával ellentétben itt egyetlen csupasz térben játszódik a két ember élet-halál harca, mindenféle kiegészítő kellékeket mellőzve, amely megengedi a nézőnek, hogy a saját fantáziájával egészítse ki az előadást. A szereplők így nem a kellékekkel való játékba, vagy a díszlet elemek és terek kihasználásába fektetik az energiát. A játék csupán a két eszköztelen ember között zajlik, ezzel tökéletesen kiélesítve a feszültséget. A kellékek, a terek, mind csak elméletben, a fantáziánkban léteznek, ezzel súlyossá téve a két férfi játszmáját, mint fizikai és szellemi párbajt. Az elhangzó párbeszédek és a cselekmények által elénk rajzolódó luxusházról és annak minden részletéről a nézők önálló vizuális élményt alakítanak ki, amely által mint egy fantázia-élet-játék részeseivé válnak, aminek sose lehet tudni, hogy mi lesz a vége, és természetesen nem az lesz a vége, amire számítanak. Kevés ilyen színházi előadás létezik, ahol az alkotók bátran megbíznak a nézők fantáziájában, értelmi színvonalában, szabad asszociációs lehetőségeket hagynak nekik és ezzel ösztönzik őket arra, hogy elgondolkodjanak azon, ők mit lépnének, ha ennek a Társasjátéknak lennének az aktív szereplői.

Pedig érdemes rajta gondolkodni, mert mi magunk is minden nap számtalan emberi játszmának vagyunk a részesei. Mindannyian máshogy veszünk részt ezekben, mások a reakcióink, a döntéseink, a hozzáállásunk, de ennek ellenére egyben megegyeznek ezek az emberi játszmák, hogy mindnek két aktív résztvevője van: egy Üldöző ( vagy más néven Bántalmazó ) és egy Áldozat, valamint egy eleinte passzív külső szemlélő akiből esetleges résztvevő válhat: a Megmentő. Te az Üldöző, vagy az Áldozat lennél ebben a történetben? Ki mikor Üldöző és mikor Áldozat egyáltalán? És érkezik-e a Megmentő? Vagy mi magunk lehetnénk azok, mint néző? Az életbe -akárcsak Milo karaktere- vendégként érkezünk, rengeteg mindent megteszünk, az életünk egy csatamező, és ha a halál elénk áll, akkor sírni kezdünk. Nem lehet tudni ki meddig marad ezen a „színpadon”. Mindenki fél itt hagyni ezt a színházat, folyamatosan azért harcolunk, hogy itt maradhassunk, még az orvostudomány is az életben maradásunkért harcol, mikor valójában egyetlen dologra lenne igazán szükségünk ebben a zűrzavarban, az elme és a lélek békéjére. Valójában mindenki azért harcol, hogy békében élhessen. De ahol harc van, ott békéről szó sem lehet.

Zrínyi Gál Vince és Szabó Zoltán kiemelkedő, sokoldalú, sokszínű alakítása az előadást lendületessé, izgalmassá, és életszerűvé teszi.  Üdítő szórakozást és számos remek színészi pillanatot nyújt a Koma Bázison látható produkció gimnazisták és felnőttek számára egyaránt.